2022.06.01-től a személyi jövedelemadó törvény 3. számú mellékletének II. Igazolás nélkül elszámolható költségei bővültek a 11. ponttal.
11. a munka törvénykönyvéről szóló törvény távmunkavégzésre vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően a munkaszerződésében foglaltak szerint távmunkavégzés keretében munkát végző munkavállalónak a távmunkavégzéssel összefüggésben költségtérítés címén fizetett összegből a felek által előzetesen meghatározott, de legfeljebb havonta az adóév első napján érvényes havi minimálbér 10 százalékának megfelelő összeg – ha a távmunkavégzés nem érinti az egész hónapot, a havi összegnek a távmunkavégzéssel érintett napokkal arányos része -, feltéve, hogy a magánszemély a távmunkavégzéssel összefüggésben az I. Jellemzően előforduló költségek alcím 24. pont c) és d) alpontja alapján költséget nem számol el.
A 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről tartalmazza a távmunkához kapcsolatos fogalmat:
“196. § (1) Távmunkavégzés esetén a munkavállaló a munkát a munkaidő egy részében vagy egészében a munkáltató telephelyétől elkülönült helyen végzi.
(2) A munkaszerződésben meg kell állapodni a munkavállaló távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatásában.
(3) Eltérő megállapodás hiányában a távmunkavégzés során
- a munkáltató utasítási joga a munkavállaló által ellátandó feladatok meghatározására terjed ki,
- a munkáltató az ellenőrzési jogát távolról számítástechnikai eszköz alkalmazásával gyakorolja,
- a munkavállaló a munkáltató telephelyén a tárgyévben legfeljebb a munkanapok egyharmada esetén végez munkát, és
- a munkáltató biztosítja, hogy a munkavállaló a területére beléphessen és más munkavállalóval kapcsolatot tartson.
(4) Ha a munkáltató az ellenőrzés jogát a távmunkavégzés helyén gyakorolja, akkor az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló, valamint a távmunkavégzés helyeként szolgáló ingatlant használó más személy számára aránytalan terhet.
(5) A munkáltató a távmunkát végző munkavállalónak minden olyan tájékoztatást köteles megadni, amelyet más munkavállalónak biztosít.”
2021. évi CXXX. törvény 59.§
- évi CXVII. törvény